Vállalati étkezde és egyéb katasztrófák…

Igen, most már érzem, hogy itthon vagyok. Ez már nem Amerika. Levegőtlen irodaház, komor arcok, csapnivaló vállalati étkezde. Mondjuk legalább még van munkahelyem… de nem is ez a lényeg… íme:

Kb. másfél éve új irodaházba költözött a munkahelyem, aminek következtében új étkeztető társaság jutott kapun belülre. Hogy hogyan és miért, azt a vadabb fantáziájúakra bízom… Lényeg az, hogy kapun belülre kerültek és azóta kirobbanthatatlanok.
Három szóval így lehetne összefoglalni a főztjüket: ehetetlen, drága, életveszélyes.
Életveszélyes, mert a tűzőgép kapocstól kezdve a drótszivacs-darabkán át, a salátán pihenő tyúkszarig minden került már elő az ételekből, mindez irreális árakon. Mi csak Happy Meal-nek nevezzük a napi felhozatalt, és kíváncsian várjuk, hogy milyen meglepi kerül elő a besamelből…
Rendszeresen, havi 2 alkalommal tuti vissza szoktam vinni az ebédem és kicseréltetem másra, olyan ehetetlen.
Asszem ma telt be a pohár. Ugyanis a fáradt olajban szikkadtra sütött húst vágni sem lehetett, így a rágásával meg sem próbálkoztam. Grimaszolva ugyan, de kicserélték rántott sajtra, amelynek a panírja vastagabb volt, mint maga a sajt! De tényleg! Na itt megint bepöccentem és azt is visszavittem.  Ekkor a kantinos főcsóka kioktatott, hogy az előzőleg visszavitt cipőtalpnak semmi baja, nézzem meg, mondjam meg, hogy mi a bajom vele. Mi lehetne azon kívül, hogy EHETETLEN? Ez a fószer nem normális. Aztán nekiállt kiokosítani, hogy én vagyok az egyedüli, aki folyton visszaviszi az ételt. Felvilágosítottam, hogy ez azért van, mert a többiek nem merik visszavinni. De sok kollégával beszélgetek, így tudom, hogy nem csak az én tököm van tele velük. Erre közölte velem, hogy ő is beszélget kollégákkal. Ja, csak biztos a sajátjaival…
Persze a bolognai, amit harmadjára kaptam szét volt főve, így azt is ott hagytam a picsába.
Ja, és a legjobb, hogy az olajos cipőtalpért kis adag buripűrével, és egy kis ubisalival 1350 Ft-ot gomboltak le rólam. Ennyiért inkább bezabálok a McDödőben! De tényleg!

Szóval holnaptól bojkottálok, és ignorálom ezt a pénzmosodát. Persze foggggalmam sincs, hogy mit eszek holnap ebédre, de inkább rágom radírig a ceruzámat, minthogy ezeknél még egy falatot a torkomon lenyomjak.

Még a végén megtanulok főzni… JÁÁÁJ